A mai edzés egészen szokatlan volt, de jó lecke. Ma ugyanis nem együtt edzettünk, Arnold „csak” bemutatta a gyakorlatokat, számolt nekem, biztatott, javított. Én meg csináltam. Rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb úgy, ha együtt edzünk. Így egyedül tornázva hamarabb feladtam, többet pihentem. Amikor azonban ő is ugyanazt csinálja, sokkal jobban motivál, mert látom, hogy ő csinálja még, na nehogy én meg megálljak már! A fekvőtámaszok továbbra sem a kedvenceim, de kibírom, megcsinálom. Viszont meg kell állapítanom, hogy a lapockám és a vállam, ami azelőtt elég gyakran fájt, és esténként masszírozást igényelt, most panaszmentes. Ez már a második pozitív változás, és még nem álltam a mérlegre 22 napja. Kíváncsi vagyok!