Elég régen volt már az első nap, de emlékszem,… egyszerűen kő érzés volt, hogy megcsináltam. Egy hatalmas kő gördült le rólam, mert eddig szinte mindent félbehagytam és ezért paráztam, hogy megint így lesz, de NEM. Végre egyszer befejeztem valamit.
Még ha segítséggel is, de büszke vagyok magamra, és Arnoldra, mert addig nyaggatott amíg, még ha nyögvenyelősen is, de MEGCSINÁLTAM. Lépcsőztem elég sokat és tornáztunk. Jól esett! Köszönöm!