Ma ismét nem voltam csúcsformában. 
Nem fogom a ködre, a rázós munkanapra, az állóképességem hiányára… Csak a hátam aggaszt, mert fáj. 
Semmi lötyögő mozdulatot nem visel. Új futásformát fejlesztettem hát ki: surranó futásnak neveztem el. Nagyon fárasztja a lábamat. Arnold edzett, én meg futottam utána (ha Ő már a gyakorlatnál tartott, akkor is futottam utána…
Az egyetlen, amivel vigasztalhatom magam, hogy ismét legyőztem a hidat! Megállás nélkül végigfutottam! Pedig nagyon rossz a levegő…