Ma ismét egy futós nap következett. Még éppen naplemente előtt el tudtunk indulni, így lehetett az erdőben edzeni. Visszafelé már sötétedett. Nagyon nehezen lendültem bele, és mire a tüdőm megszokta a terhelést, a lábam kezdett el fájni. Nem volt jó a cipőm. De ma annyit futottam (egyfolytában) mint még soha. A múltkori hosszú távnál többször megálltunk pár percre, most csak néha lassítottam kicsit a tempón, meg tornáztattam a bokámat, vádlimat, hogy bírják a terhelést. Hihetetlen, hogy ennyit bírtam futni. Talán javul az állóképességem? 
