Akkor most foglaljuk össze a pozitívumokat.
10. NNNAAAAAAPPPPPP!!!!
Ezek szerint már a harmadán túl vagyok a megnyert életmódváltó programnak. Már csak kétszer ennyi van hátra.
Azért nem olyan rossz ez! Hiszen a friss levegőn, gyönyörű őszi környezetben edzhet az ember. Nagyon szép az idő, ragyogóan süt a nap, zamatos a reggeli levegő. A természet mindenki számára feltöltődést hoz. Az ősz színei pedig utánozhatatlanok. A feladatok sem megvalósíthatatlanok, csak az ember állóképességét és agyát kell tornáztatni hozzájuk. Az eszközök a természetben megtalálhatóak hozzá, anyagi befektetés nélkül is mozoghatunk. Csak a lustaságot és a gátlásokat kell leküzdeni hozzá. Aztán ez megtérül, mert az ember – az izomlázat nem számítva – rendkívül felfrissül és aktívabb lesz.
Amiről pedig még nem írtam, az az étrend. Régóta forgolódott már bennem, hogy a (legkönnyebben szállítható és ízfokozókkal dúsított) szénhidrátokból kevesebbet kellene fogyasztanom. A rengeteg munka és tanulás mellett azonban erre még nem került sor. Eddig. Ugyan a hal+saláta+víz hármas nálam nem pálya – nem mintha nem szeretném őket. Én a változatos étrend híve vagyok, amelybe lehetőleg mindenféle étel beletartozik (pacal kilőve!) – mértékkel! Ezt a mértéket és helyes arányokat nem sikerült eddig tartani, de most igyekszem tudatosan étkezni. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ma délután kedves szomszédasszonyom palacsintával lepett meg, amit vissza kellett utasítanom, pedig máskor repülök a süteményekre.
Ez, hogy mekkora hősiesség a részemről, csak azok tudják, akik jól ismernek.