Egy hős vagyok! Ez már biztos!
Máskor 8-ra alig érek be a munkahelyemre, ma pedig már 7-kor ott toporogtam edzeni. Ha másban nem is, de ebben legyőztem önmagam! (Azért a hétvégi óraátállítás is segített! 
) Egy kis “piszkafa-emelgetés” után “zötyi-zötyi”, majd “fel a fára, mert jön a kutyi” volt a mai program. Az újabb zötyi-zötyi után (ez a hájam hangját igyekszik utánozni futás közben 
) “fel a hegyre, le a hegyről” következett. Az utolsó métereket már vonszolva tettem meg.
Csókoltatom azt, aki feltalálta a légszomjat! Már a gimiben is kiderült – mértük a tüdőkapacitást -, hogy az én tüdőm igen kis teljesítményű. Most ismét tapasztalhattam.
Alig várom, hogy holnap reggel újabb hiányosságommal szembesüljek!
Az edzőm Arnold szerint ez nem edzés. Nagyon elégedetlen volt. De eddig minden nap elégedetlen volt. Hát ennyi. 
…