Ma ismét egy könnyebbnek tűnő nap következett. Egy kis kocogás után helyben kellett gyakorlatozni. Ez mindig nagyobb sikerélményt tartogat és kevésbé uncsi, mint a futás (döcögés).
1 óránál ugyan nem tartott tovább, mégis nagyon elfáradtam. De legalább volt, amit egész jól meg tudtam csinálni. A hasizomgyakorlatok pl. meglepően jól mentek. A lábam viszont már nagyon fáradt, törzsizmaim meg gyakorlatilag nincsenek. A karom még bírja, csak a könyökfájdalmam ne jöjjön vissza! Egy évbe telt, mire elmulasztottam.
Lelkileg máris készülök egy még nehezebb napra!