Alex első éve

Hol is kezdjem? 2014. év vége, átlagos élet, irodai munka, jó lehetőségek, nulla sport, kb. mínusz 1 egészség. Nincs ez így jól, elkezdek keveset enni, szinte koplalni. Ez se normális, az a kevés izom is lepereg rólam, ami van, de legalább fogyok. Tök jó érzés, amikor ezt mások is észreveszik, belül meg a nagy üresség: tök jó, hogy le tudok futni 3-4 km-t, de nem tudok megcsinálni egy normális fekvőtámaszt. Na ne…

 

A következő lépcsőfok: keressünk edzőtermet (próbáltam már korábban párat, valahol egyik se volt a nekem való)… google a barátunk, igen… szép edzőtermek vannak Szegeden, tök jók is. De ha van edzőterem, mivel vagyok előrébb, mint eddig? Hát pont semmivel…

 

Akkor keressünk edzőt! A google itt is a barátom, nagyon sok “jobbnál-jobb” lehetőség, találomra marad 3 ember, aki szimpatikus meg jókat írnak róluk. Rászánom az időt, hogy nézzük meg személyesen.

Hát katasztrófa szó szerint.

Volt, aki egyből azzal kezdi, hogy a mozgás egy dolog, a jó “pirulákkal” kell kezdeni. Na, ő kilőve.

A következő meg elfelejti a megbeszélt időpontot, majd a telefont se veszi fel, remek…

A harmadik meg mondja, hogy be van táblázva majd 2 hónapra, meg amúgy is heti 2-3 alkalom se biztos, hogy beleférne neki. Na szuper.

Keresgetek tovább, a google még mindig a barátom, de már nem annyira. Unalmamban meg kicsit elkeseredettségemben elkezdtem a telómat babrálni, telószámokat törölgetni, stb.. “Arnold masszázs” , basszus tényleg, anno kipróbáltam bónuszbrigádon egy szolgáltatást, ahol a srác jött azzal, hogy a masszázs tök jó meg minden, de az egészség az edzésnél kezdődik, és hogy ő inkább edzősködne, meg beszélt a szabadtéri edzés dolgairól is. Nem maradt meg szinte semmi konkrétum a beszélgetésből, de maga az érdemi lényeg igen.

Rákerestem a dologra, “Swat Fitness Team”, na így se volt ismerős. Rácsörögtem, megbeszéltük az időpontot. Ott volt, pontos volt (én meg persze késtem, mert a GPS egy feljáróval arrébb küldött :)). Gyors a lényegre tértünk, ő az első edző, aki nem hazudott, hogy személyi edzéssel lassú, de biztos eredményt lehet elérni, és min. 1-2 év kell majd heti 3 edzéssel meg étrend odafigyeléssel.

Nem volt nehéz a döntés, hogy kezdjük el hétfőn. Húsvét hétfőn… Amikor hazaértem akkor tudatosult bennem, hogy basszus az nem munkanap, de a fülemben meg az csengett, amit mondott Arnold, “esőben, szélben, télen, nyáron”, tehát nem hívom fel, hogy bevariáljak, hanem akkor megfogadtam, hogy nem eszik, iszok be húsvét hétfőn, hanem rákészülök az edzésre.

 

Ott voltam, kitöltött egészségügyi papírokkal, centire pontosan lemérve minden izmom-hájam mindenem, tettre készen vagy mégse…

Első alkalommal megbeszéltük, hogy 12 perc futásfelmérő lesz, ami kb. ki is fog csinálni, meg kis torna, hogy lássa, mennyire vagyok suta (Arnold direkt mindig ügyességet mondott, de belül tudom én, hogy az elején főleg sutaságom volt :)))

Hát a 12 perc valóban kikészített, de nem álltam meg, végigmentem, majdnem 2 kilométer. Tök jó, majdnem meghaltam először 500 méternél, utána 1000 méternél, utána meg 100 méterenként. Nagyon kivoltam utána, a kellemes fáradtság meg a mozgás öröme nem létező fogalom volt számomra.

 

Szerda, a második edzés, izomláz, kedvtelenség (minden kezdet bizony nehéz). Bemelegítés, futás, kezdjünk tornázni. Guggolás… Nem tudom normálisan csinálni. Ennyire béna lennék majd 30 évesen? Arnold, azt hiszem, ebbe őszült meg, mire egy értelmes mozdulatot le tudtam utánozni róla. De szó se róla, türelmes volt és még a mimikáján se láttam, hogy “óóó, Alex, de béna vagy”, pedig már próbálkoztam ezt kiszuggerálni…
Amikor valamiben béna vagyok, mindig elkap a rosszkedv, meg rá akarnám hagyni az egészet. Most is pontosan ezt éreztem, fáradtabb is voltam, mint az első edzés után, meg el is kedvetlenedtem…

 

Péntek, a harmadik edzés, nincs semmi kedvem az egészhez, késtem is, a meló se volt olyan, mint vártam. Na, az edzés se, most se volt sikerélmény, minden gyakorlatot bénán csináltam, hiába kaptam bíztató szavakat, valahogy csak a belső negatívumokat hallottam meg magamból… Hagyjuk rá az egészet? Pénzből buktam már többet is, de az önbecsülés? Azzal meg mire megyek. Örültem, hogy letelt a 60 perc, már mehetnék voltam haza…

 

A  negyedik, ötödik edzés is így telt, hogy kerestem a kilépési utat, hogy hagyjam rá, de Arnold normális volt, segítőkész, emiatt valahogy a legendásan gyenge türelmem is mindig kicsit hosszabbodott, de még mindig ott tartok, hogy nem való ez nekem, egyszerűen fejben és testben is gyenge vagyok hozzá..

 

A negatív hullám valahogy kezdett viszont abbahagyni azáltal, hogy este (főleg edzés napokon) a nálam megszokott hajnal 1 helyett már legkésőbb 23 órakor kidőltem, és aludtam is reggel 6-fél7-ig. Pihenten ébredni? Eleget aludni? Mi a fene… évek óta nem éreztem ilyet.

Ez a tudat, meg hogy a napi 8-10 órát a melóban sokkal jobban végig tudok pörögni, még az edzéshez is meghozta a kedvemet. Elmúltak azok a gondolatok, hogy miért nem való nekem ez az edzés. Heti 3 (néha 4 ) napot kell erre áldozni, és egyre inkább éreztem, hogy nem is áldozat ez, hanem egy tök jó dolog, és talán tényleg ez hiányzott eddig az életemből.

Az első bérletből hátralévő tizenpár edzés se perc alatt lepörgött, így éreztem legalábbis. Edzésről edzésre éreztem magam jobb formában, fittebbnek. Ezt Arnold is természetesen látta, és fokozatosan erősítette az edzéseket, variálta össze a gyakorlatokat. Na, itt mindig tudott olyat mutatni, amit elsőre, de néha még sokadjára se tudtam megcsinálni normálisan.

Gyors lepörgött a második bérlet is, keresztül egy nagyon meleg nyáron… Fúúúú, tényleg örök igazság, hogy hidegben jobb mindent csinálni, mint melegben. 40 fokban tűző napon tornázni, normális vagyok én?

Hát éreztem, hogy talán most vagyok csak életemben először az.

Heti 3-4 edzés ment, inkább 3 a munka miatt, viszonylag sokat voltam külföldön is ezen időszakban. Akkor próbáltam mindig úgy belőni, hogy csak éjszakai vagy másnap reggeli géppel kelljen repülni, hogy még tudjak egyet edzeni. Amikor visszatértem, volt, hogy a repülőtérről hazamentem, lecuccoltam és mentem is ki a „pályára”.

Valami megszállottság átjött belém is Arnoldból a jó értelemben.

A kilók is szépen lepörögtek rólam , meg formálódott a testem is szemlátomást. Ügyességem is nőtt, de ott nagyon lentről indultam, szóval ezt csak halkan jegyzem meg. 2015 tavaszához képest mínusz 40 kilónál járok, ennek fele kb. a SWAT Training Methodnak köszönhetően jött le rólam, illetve egy része izomként is megmaradt. Az étkezésre a lehetőségeim terén próbálok figyelni, de itt azért még vannak csalós dolgok. A következő időszak is szépen pörgött le, volt olyan hetem, amikor 5-ször edzettem. Király. Novemberben a meló miatt (külföldi tartózkodás,  stb…) kb. 1-1,5 hónapot nagyon ritkásan edzettem. Nem is volt jó időszak, fáradt voltam, túlhajtottam magam, nem volt jó sehogy se.

A 100. edzésemre is késve érkeztem (komolyan mindig mindenhová pontosan érkezek, de edzésről nem mindig mondható ez el…). Arnold egy pólóval és borral lepett meg ezen alkalomra, – hát feldobta a napomat az biztos!

Decemberben jöttek a hidegek, akkor vettem erőt magamon, hogy ez így nem jó, és akarom normálisan a minimum heti 3 edzést. Hideg volt, jeges minden, odafagyott volna a kezem a sorompóhoz, amin húztuk magunkat. De mégse ez maradt meg a téli edzésekből, hanem hogy tök jó volt sötétben, hidegben is mozogni, ez az időjárás is hozzátartozik az életritmusunkhoz Közép-Európában.  A karácsony / újév időszakát pihenéssel töltöttem, kajára szerencsére tudtam figyelni, így csak plusz 1 kiló jött fel. A novemberi lazsálás eredményeként létrejött visszaesés jeleit februárra szépen sikerült eltüntetni. Újra mennek a farönkös gyakorlatok, minden király. Heti 4-szer jövök már inkább, mint 3-szor. Sőt, múlt héten voltam minden hétköznap.

Március 27-én lesz egy éve, hogy kipróbáltam a SWAT Training Method-ot, azóta egészségesebb vagyok, talán boldogabb is, és valami kicsit – régi önmagam által abnormálisan – mozgáspárti. Nekem abszolút bevált.

140 kg-osan
144 kg-osan

Jelenleg 100 kg a súlyom.

Sir Alex – A Grizzly

Hozzászólások itt: “Alex első éve

  1. Kedves Alex! Gratulálok neked! Én tudom miről írtál, mintha csak én írtam volna. Olvasás közben átéltem minden percét. Nagyon ügyes vagy! Nagy teljesítmény! Így tovább!!!!
    Üdv: Zsuzsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.