Reggel ismét izomlázzal ébredtem, de már nem volt olyan vészes. Gyöngének éreztem magam, rossz közérzettel. Fáradt voltam, egész nap álmos voltam. Eddig ez volt az első nap, hogy valahogy nem vágytam a délutáni „kínzásra”. Eljött az edzés ideje… és igen 😀 minden sokkal rosszabbul ment. A futás szörnyű volt, sokat meg kellett állni.
A gyakorlatokat alig tudtam megcsinálni. Két sérüléssel lettem gazdagabb. Futás során beleléptem egy lyukba és a jobb lábam lábfején éreztem egy elég nagy fájdalmat, a másik sérülés, a felülés során keletkezett, lejött a fenekem egy részéről a bőr. Kezdek roncs lenni. 