El kéne kezdenem mozogni…
Mint a blogon szereplő receptekből is kiderül, nem éppen a szuperegészséges, salátarágcsáló vonalat képviselem – bár szívesen kipróbálom és jól is tud esni. Régebben mindig az volt a kérdés, hogy “dekieszimegaztasoksütit” és “temiértnemhízolmegezektől”. Mostanra viszont egyértelműen felszedtem néhány kilót, a kis úszógumim jelenlétével tuti nem süllyednék el a Balcsiban 🙂 Bár én ezt nem az evés számlájára írom, hanem egy betegségére, ami miatt a korábbi rendszeres mozgásom – a salsa – hosszabb időre kiszorult az életemből, másrészt az erre szedett gyógyszer hatása, ami alap mellékhatásként hízást ígér. Pipa.
Egyik ismerősöm elkezdett tőle nem megszokott módon fákon “ugrálós”, avarban guggolós, esőben futkározós képeket feltenni a Facebookra magáról. Úgy tűnt, hogy élvezi. Hmm. Ezt? Korábban valószínűleg csak a számítógépes játékokban “futott”. Még az edzéseiről és ezáltal önmagáról, a kudarcairól és persze a sikereiről is írt. Engem mindig motivál az, amikor látom, hogy valaki megtalálja “önmagát”, valamit felépít a nulláról, megy neki, élvezi, én is élvezettel olvastam a megnyílását.
Aztán egy véletlen során megismerkedtem Arnolddal, az edzőjével is. Nem tudom, más csinál-e ilyet, mindenesetre nekem különleges volt, hogy nem csak a “technikai” résszel, tehát edzésekkel, étrenddel stb. foglalkozik, hanem kiemelt figyelmet szentel a mentális tréningnek is. Például ez szerepel az oldalán – többek között – okként, hogy miért menj el az edzésére: ha rossz a házasságod, ha nem azzal élsz, akivel szeretnél…
