Huszonharmadik alkalom

Tegnap futottam és próbáltam gondolkodni. Olyan nehezen sikerült, hogy tulajdonképpen nem is a futástól, hanem ebben fáradtam el.
Amikor csatlakoztam hozzátok, nem is a futás élményéért, inkább az írásért tettem. Tudom, ez nem az a csoport, de mégis elfogadó és befogadó futókat ismertem meg.
Nekem az írás az egyik nagy kihívás. Annyira örültem, amikor feltűnt, hogy futok és szerintem ennek köszönhetően egész jókat írtam. Mondom, szerintem.
Most viszont csak ürességet érzek. Nincsenek gondolataim, nincsenek érzéseim… még húú b+ barátom sem tart velem. Csak futok mint egy gép.
Nagyon nem jól van ez így. Várom, hogy vége legyen.
Jaaaaa, majd elfelejtettem, a lényeg: 8,2 km.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..