Tizenötödik alkalom

A hétfői nap margójára: Elfáradtam.
Nem voltam erre felkészülve. Előtte valamikor nem sokkal fordult meg a fejembe, hogy megyek 20 km-t. Igaz, hogy korábban írtam, nem duplázok idén. Nem sikerült betartani.

Annyira éreztem, hogy most ott vagyok. Fejben maximálisan és mikor ez kezdett volna szétesni, nem engedtem. Azzal nyugtattam magam, hogy elindulok és megyek, lesz ami lesz alapon, legfeljebb megállok, vagy ami valószínűbb visszafordulok, mert szenvedve is megcsinálom ami bennem van, hisz a felén már túlvagyok.

Elindultam és olyan jól elvoltam magamban a gondolataimmal, hogy azt vettem észre itt a házikó, itt van 5 km és még mindig nagyszerűen vagyok. A következő eseménypontom a 7 km volt, ahol mindig leszoktam menni a töltésről, ha hosszút futok, ami eddig 16 km volt és lent még futok 1 km-t, de a mobil 6,4 km-nél tart. Ezen gondolkodtam, mi történhetett és kb. 1 km futás után rájöttem, hogy igaza van, lent szokott lenni 7 km és akkor adok még egyet, hogy meglegyen a nyolc, tehát én tévedtem.

Olyannyira tévedtem, hogy 10 km-nél jutott eszembe barátom, aki ezidáig mindig velem volt, általában 160 m-nél szegődött mellém, és most nem találom. Jól érzem magam így mentem tovább, mert kinéztem magamnak egy tereptárgyat, az jó lesz visszaforduláshoz, de odaérve olyat láttam, hogy még tovább kellett menjek. Majdnem 11 km-nél fordultam vissza.

Mindig visszafelé szenvedősek szoktak lenni a futásaim és szörnyülködök, hogy még ugyanennyi hátra van, de ez sem jött most elő. Nézem a mobilom mit mutat, mert felettébb jól vagyok. Nem zihálok, nincs gőzmozdony, nem kalapál a szívem és nem akar kiugrani a helyéről, mert lehet hogy már nem is ver, ezért vagyok ilyen jól.

12 km.

15 km.

Még most is rendben vagyok. Jó érzés. Futok. Egyedül vagyok és olyan helyen járok, ahová még sosem tévedtem. Szép ez a táj.
17 km. És ekkor eldöntöttem megyek 30 km-t. Hétvégén majd hazafutok, míg a többiek jönnek autóval, mert megnézzük mamát. … gondolatok … döccenő … gondolatok … és 😁

MEGVÁLTOZOTT MINDEN. TELJESEN BESAVASODTAM. A KEZEM NEM BÍRTAM MELLMAGASSÁG FÖLÉ EMELNI, HOGY PAPÍRZSEPIVEL, AMI A BAL KEZEMBEN VAN MEGTÖRÖLJEM AZ ORROM. A VÁLLÖV IZMAI UTÁN, BAKKER… ÓLOM BÚVÁRRUHÁBAN FUTOK? ALIG MENNEK A LÁBAIM, NAGYON NEHÉZ ÉS… KÖSZÖNNEK. BARÁTOM AZ SZÉLES VIGYORRAL BA+.
– „AZT HITTED MA NEM JÖVÖK? TEEEEE…. TEEE… NAGYON TE. NA, AD FEL!
– HÜLYE VAGY? 18 KM-NÉL? SOHAAAA… ÜVÖLTÖTTE LUKE SKYWALKER AZ APJÁNAK, MERT Ő NEM ÁLL LE, BIZONY NEM. CSŐLÁTÁSOM LETT ÉS NÉHA TELJESEN ELMENT A KÉP. HIRTELEN HALÁL?
– „AKKOR MOST MEG…. IFJÚ JEDI.” JÖTT A HANG A SÖTÉTBŐL.

Ezért veszélyes ez. Most megtapasztaltam valamit, amit az élsportolókat és elit katonákat leszámítva kevesen szoktak. No, de én katona vagyok. Mélyésgi felderítő… és ezekre az időkre gondoltam, mentem tovább.
Kedves olvasó! Jön már a vég! Tarts ki, ha már idáig jutottál.

Tehát 20 km és látom, hogy még messze van a cél és már 18 km-nél éreztem, nem szabad megállni, mert ha megállok, soha többé nem indulok el. Itt mégse maradhatok! Haza kell mennem és vár a munka is. Miért ne lenne félmaraton, ha már itt vagyok? Megvan de ha itt vagyok haza is futhatok! Futottam. 22 km nem jó, mert én páratlanul jó vagyok. Csinálok egy kanyart… 100 forintnak 50 a fele és ez a dal bekúszott és nem eresztett. 25 50-nek a fele… miközben haladtam a cél felé megszólalt a mobilom 23 km. Elég lesz. Szót fogadtam neki és azonnal megálltam és a futó applikációt is lebírtam állítani.

Boldogan mentem haza és nyugdíjasokat megszégyenítően náluk is lassabban csoszogtam fel a harmadikra. Kiskutyám boldogan várt… Ettől én szintén majdnem vidám arckifejezést vágtam☹ Lementem vele egy pici sétára, majd tusolás és munka. -Gondoltam.
Visszaértünk, kiskutyám mellém feküdt mert a kanapén eldőltem és úgy maradtam. A reggelimet sikerült 11:30 órakor megenni. Aznap lett volna még edzésem, de …. Ne röhögjek már. Sikerült lemondani, nem röhögtem. Majd este már jobban leszek. Lemegyek kondizni. Délután négy órakor csodálatos érzés volt, hogy a harmadikról az udvaron lévő autóba negyedóra után sikerült beülni. Semmi gond nem volt. Hazahoztam a csemetéket és velük töltöttem a hátralévő időt. Játszottunk. Jó volt!

Ja! Élek. Kedden semmire sem voltam használható. Ma? 5 km.
Vége!

Nektek szép napot!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..