Tizenharmadik alkalom

Elkezdtem írni… Most esik. De nagyon…, imádom az esőt. Majd jövök.

Reggel már futottam, így most csak sétálni mentem, hogy kitaláljam mit írjak. Ugyanis amit futáskor eldöntöttem, hogy leírok, azt elfelejtettem.

Ébresztő 4 óra 50 perckor és 5 perccel később fel is keltem. Elindultam. Találomra mentem és ha megnézed a térképrajzom, akkor láthatod, hogy egy futó alakot rajzoltam, fején svájcisapkával. Semmi különös dolog nem történt most. Oké, a hídon már elfáradtam, de nem volt hozzá kedvem, hogy feladjam. Ezzel a hozzáállással kicsit könnyebb lett, viszont semmi hollywoodi nem jutott eszembe. Lehet, hogy ezért is felejtettem el.
Ahogy leültem a géphez és írni kezdtem, esett az eső és kizökkentett. Annyira arra figyeltem, hogy elmentem sétálni, a telefont nem mertem magammal vinni, hogy bizonyítékot gyártsak, mert kimondottan az volt a célom, hogy szarrá ázzak és közben meditálok az erdőben, esőben.

Visszatérve a futáshoz. Körülfutottam a ligetet és bár korán volt, de így is erős forgalom. Az jutott eszembe, hogy a városi emberek, merthogy sokan járnak ide edzeni, azt az illúziót élik meg, hogy kint vannak a vadonban. Nappal merészkednek ide. Mert mégiscsak mi van akkor, ha párduc, oroszlán, gorilla… megtámadja őket. Ha sáros lesz a cipőm…, de ez jó hely, mert ki lett alakítva nagyon szépre.

Szóval futok a szmogban a néhány fácska mellett és azt találtam ki, ez nem terepfutóknak, nem katonáknak való. Az egészségem a legfontosabb, ezért én továbbra is a városon kívül futok. Néha azért benézek ide is térképetrajzolni, főleg ha este futok. Rajzoltam egy R-t. Fejjel lefelé. Most úgy éreztem magam, mint amikor még jobban ment a futás. Amikor még könnyedebben futottam 10 km-eket. Nem tűnt nehéznek teljesíteni az 5 km-t. Ennek ellenére az időértékem viszont mégis elmaradt az eddigiektől.

Szóval mikor futottam, megvolt a történet, amit leírok nektek, de elfelejtettem, így most ezt kapjátok.

Séta. Eső. Erdő. Tisza. Szeged. Love!
Mentem az erdőben és néztem a Tiszát, a fákat és hallgattam az eső zaját. Imádom. Kellemesen hűvös. Sehol senki. Ilyenkor még a kutyák is otthon maradnak. Nincs biciklis, se futó, se senki. Csak Én! Szeretek egyedül lenni. Szeretek ilyen körülmények között egyedül lenni. Megtartottam az ÉnIdőmet.

AKÁR DOLGOZTOK, AKÁR NEM: KELLEMES IDŐTÖLTÉST NEKTEK!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..