Aki nem változtat, az nem feltétlenül motiválatlan!

Változás. Alig akad olyan fogalom, ami ennél ambivalensebb töltetű lenne. Szeretjük és utáljuk egyszerre. Akarjuk, mégis ellenállunk neki. Vágyunk rá, mégsem tudjuk megvalósítani. A kérdés csak az, hogy miért? Mi a fenét csinálunk rosszul már megint?

Hiába közli a magas kockázati csoportba tartozó pácienseivel egy kardiológus, hogy rövid időn belül meghalnak, ha nem változtatják meg az életmódjukat, hétből rendszerint egy beteg képes csak véghez vinni a szükséges módosításokat. Igen, jól olvastuk: hétből egy személy! Holott itt már nemcsak az emberek egészsége, hanem az egész élete a tét. Kell ennél súlyosabb fenyegetés?

Mégsem változtatnak. Mégsem változnak. Vajon miért?

Talán nem akarnak életben maradni többé? Nem szeretnék jó néhány alkalommal megcsodálni még a naplementét? Nem akarják látni az unokáikat felnőttként? Dehogynem! Nagyon is tisztában vannak a változás szükségszerűségével. Az orvos is világosan megmondta nekik, hogy min és hogyan kell módosítaniuk a jövőben. Mégsem képesek a fejlődésre. Miért nem?

Robert Kegan és Lisa Lahey szerint a napnál is világosabb, hogy egy teljesen új nézőpontból kellene megközelítenünk az imént felvetett problémákat. Vajon mi akadályozza bennünk a szükséges változtatásokat, ha nem a motiváció hiánya? A szakértők azon az állásponton vannak, hogy a bajok hátterében a legtöbb esetben az ún. „nagy feltételezések” állnak.

Agyunk titkos manipulációja

A „nagy feltételezések” tulajdonképpen az elménk mélyén gyökerező hiedelmek. Olyan – önmagunkra, a többi emberre és/vagy az egész világra vonatkozó – vélekedések, amelyeket sohasem kérdőjelezünk meg, így azok rejtett módon képesek befolyásolni a viselkedésünket. Mivel ezek a hiedelmek elsősorban a gyermekkori tapasztalatinkból erednek, igen könnyen be tudnak épülni a személyiségünkbe, mi pedig így nagyon ritkán leszünk csak tudatában a működésüknek.

Értékes vagyok? Megbízhatóak az emberek? A világ egy biztonságos hely? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adott válaszainkban érhetők tetten azok a „nagy feltételezések”, amelyek a hétköznapi gondolkodásunkat határozzák meg. Az egyes hiedelmek természetesen nem feltétlenül tévesek. Vannak igaz, és vannak hamis vélekedések. Sokkal inkább az a probléma velük, hogy még csak fel sem merül bennünk, hogy akár tévesek is lehetnek.

Na, ezért nem változnak meg az emberek

Hasonló a helyzet az emberi természetről és annak rugalmasságáról alktotott elképzeléseinkkel. Jó dolog a változás? Képes vagyok rá? Van elég erőm hozzá? Le tudom küzdeni ezt az akadályt? Mások is képesek rá? Kegan és Lahey szerint az ezekre a kérdésekre adott válaszaink (a „nagy feltételezéseink”) fognak dönteni arról, hogy mihez kezdünk a továbbiakban. Nagyon könnyen ki tudjuk ugyanis gáncsolni magunkat. Mindez azonban ritkán éri csak el a tudatunkat!

A változással kapcsolatos kétségeink így akár örökre rejtve maradhatnak.

Mégsem kell teljesen fegyvertelenül mennünk a harcba. Az első lépés mindig a pszichés gátak tudatosítása. Figyeljük meg magunkat: a viselkedésünket és a gondolkodásunkat. Mely lépések megtételét kerüljük? Miben nem hiszünk? Mit nem akarunk? Mit nem vállalunk? Nem baj, hogy ha szkeptikusak és pesszimisták vagyunk! Teljesen természetes a hozzáállásunk. A lényeg csak az, hogy ne tagadjuk. A követkző lépésben úgyis próbára fogjuk tenni mindazt, amit gondolunk.

Ahhoz ugyanis, hogy végleg fel tudd számolni a diszfunkcionális hiedelmeidet, előbb meg kell kérdőjelezned, majd pedig le kell tesztelned őket. Biztos, minden úgy van, ahogy te azt hiszed? Mások is egyetértenek veled? Vannak bizonyítékaid a szkepszisedre? Másképp is történhetnek a dolgok, mint ahogy te képzeled? Hallottál olyan sztorikat is, amelyek ellentmondanak a te véleményednek?

Ha néha kilépsz kicsit a fejedből és körülnézel, akkor rájöhetsz, hogy korántsem helytálló az összes vélekedésed. Innentől kezdve már „csak” egyetlen dolgot kell tenned: megnézni, hogy a hiedelmeid ellentetjei is érvénytelenek-e. Lehet, hogy azok mégsem olyan vészesek, mint amilyennek te képzelted őket? Nos, ezt egyetlen módon tudhatod csak meg: változtass és ellenőrizd le! Mire vársz még? Cselekedj!

Felhasznált irodalom:
Robert Kegan & Lisa Laskow Lahey. The Real Reason People Won’t Change. Harvard Business Review (2001): 1-11. Harvard Business Review. Web.

Szerző:
Patterman Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.