Merni és nyerni

Ma, amikor mást sem hallunk, minthogy a boldogság ránk is vár, és hogy adj hálát azért, amid van, de hálátlan dög vagy, ha többre vágysz, akaratlanul is frusztráltakká válunk. Mert hogy is van ez? Miközben azt látjuk, hogy vannak a szerencsések, akiknek látszólag minden sikerül, pénz, karrier, hálidéj, és van a másik csoport, akiket köznyelven „lúzeréknak” hívunk, valahol nem találjuk az egyensúlyt.

Elvesztettük út közben a valóságot, az igazat, a nagyszerűt, és egész egyszerűen már abban sem vagyunk biztosak, hogy amit érzünk, az helyes-e. És jogos.

Hiszen valahol nem látjuk a gyors sikerben az éveket. A mögöttes éveket. Amiben benne volt számtalan vér és veríték. Nem látjuk a kétségbeesést, a bizonytalanságot, azt a hihetetlen akaratot, ami elvitte odáig a vágyat, hogy cél lehessen belőle.

Mert álmodni annyira nagyon könnyű. Amikor megálmodod, dédelgeted, de igazán nem teszel érte semmit. Mert az első adandó alkalommal, amikor megkapod az élet nevű játék igazi pofonját, azt hiszed kiszavaztak a játékból, és leülsz a kispadra sírni.

Ahelyett, hogy felszívnád magad, és eldöntenéd, hogy csakazértis képes vagy megcsinálni, véghezvinni, vagy egész egyszerűen csak elkezdeni. Az edzést, a leszokást, vagy épp a rászokást, a fejlődést, az akarást, a visszafordulást, vagy épp a soha vissza nem fordulást.

Mert be kellene látni végre, hogy nincs ezernyi élet ebben az egyben biztosan nem. És ha Te nem teszed meg, más nem teszi majd helyetted. És évek múlva bizony könnyen megeshet, hogy összeszorul a szíved, ha arra gondolsz, hol tarthatnál, ha akkor, abban a pillanatban eldöntöd, hogy lépsz egyet, és lesz ami lesz, megcsinálod. Bármi áron!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.