November eleje, a futás a sétányon elég jól megy. Már végig tudom futni megállás nélkül az 1,8 km-t! Tudom, nem olyan nagy távolság, de nekem nagy teljesítmény, és nagyon örülök, hogy már ez is megy. A sétány végén kemény torna, de csinálom, ahogy tudom, mert mindig a célom lebeg a szemem előtt, és ez hajt, hogy ne álljak meg. Arnold biztat, és ez még több erőt ad. A kemény torna után futás vissza a sétányon, na, ez már nem megy olyan könnyen. Elindulunk, és már pár száz méter után nagyon kell biztatnom magam gondolatban, hogy „meg tudod csinálni, nincs megállás”, futás, futás, végig kell futnod, már nem sok van hátra” – meg ilyeneket mondogatok magamnak. Nagyon koncentrálok ilyenkor a futásra, Arnold is ezt mondta: „Amit csinálsz csak arra koncentrálj!” Hát én erősen a futásra koncentrálok, hogy ne álljak meg. Az idő nagyon kegyes hozzám, még egyszer sem áztam el. A novemberi tornák ragyogó napsütésben teltek. Kellemesen elfáradok az edzések után. A súlyom is olvad lefelé, és ennek nagyon örülök. Elég jól bírom a hal-saláta diétát. Életemben ennyi halat nem ettem, mint ebben a hónapban. Lassan de biztosan haladok a kitűzött célom felé, ezt Arnoldnak köszönhetem és persze magamnak!
