Az igazán izzasztó edzések napja. Hát így volt ez ma is.
Már a második percben az órát néztem, és így ment ez a végéig. Nagyon lassan telt az idő, és nagyon megküzdöttem. Azt hittem, sosem lesz vége. Kész volt a lábam, karjaim, szakadt rólam a víz. De hát ez volt a cél, ez nyilvánvaló.
Egy dolog nyugtatott meg, hogy mégsem vagyok olyan puhány, mint azt épp pár napja állapítottam meg: az edző is elfáradt a végére, nem is kicsit. Szóval mindketten csak pihegtünk, de jóleső érzés, hogy végigcsináltuk!