Kiki 26. napja

Vasárnap, tehát futás… Reggel alig volt bennem élet, és még nem tudtam, mi vár rám… A 7 km-es napon megijesztett Arnold, hogy még futunk egyszer 8 km-t is. Na, ez ma jött el. Nem tudom, végül mennyi lett, mert a 10. km-nél már csak haza voltam hajlandó futni. Elvégre várt a takarítás, a főzés és a jövő hétre való készülés. És még akkor nem pihentem… Ha valaki egy hónappal ezelőtt (lehet, ha egy héttel ezelőtt is…) azt mondja, hogy én 90 percet fogok egyhúzójában lefutni, körberöhögöm. De nagyon! Na, most már nem röhögök… Már csak a távtól sem, amit az erdőben lefutottunk. Igaz, hogy odafelé volt legalább 1 km-nyi rész, ami inkább akadályfutás volt, mert kb. senki sem fut már arra, és ezért futhatatlan az út (jól le is lassultam). A töltésen jöttünk hát egy darabon vissza, aztán megint az erdő. Nem tudom, hogyan volt erőm még gombákat szedni visszafelé, de 3 különbözőt zsákmányoltam, hátha ki tudom deríteni a fajtáját. Rengetegféle van az erdőben, bár már igen szárazok, mert lassan egy hónapja nem esett az eső. Holnaptól ismét esti edzés, hát „pihenek” egy kis takarítással meg munkával…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..